Az első négy fontos jellemzőt így fogalmazhatjuk meg:
- apostoli tanítás – biblikus tanítás;
- közösség – gyülekezeti élet;
- kenyér megtörése – úrvacsora;
- könyörgések – közös imádság.
Tehát az apostoli gyülekezet egy olyan közösség, ahol a Biblia tanításait a gyülekezet tagjai rendszerezett módon ismerik meg; ugyanakkor ezeket a tanításokat - a társadalom aktuális kérdéseit szem előtt tartva - igyekeznek a gyakorlatban megélni. A közösség fontos ismertetője, hogy a gyülekezet tagjai egymással szeretetkapcsolatban élnek, s istentiszteletük középpontjában a bibliai tanítás mellett jelen van a Krisztus kereszthalálra való megemlékezés, valamint a konkrét célokért elmondott imádság.
A következő három jellemző a gyülekezet társadalomban betöltött szolgálatát mutatja be számunkra:
- sok csodát és jelet tettek – a lelki ajándékok jelenléte;
- mindenük közös volt – egymásról való gondoskodás;
- szétosztogatták vagyonukat – szociális segítségnyújtás.
A „csodák és jelek” hozzá tartoztak az apostoli gyülekezet életéhez, azonban ezeket az ajándékokat jellemzően az apostolok gyakorolták abból a célból, hogy a társadalomban bemutassák Isten hatalmát. A gyülekezet önfenntartó közösség volt, tagjai saját anyagi forrásaikból tartották fel önmagukat, valamint a szükségben levőket nemcsak imádságban, hanem pénzbeli adományokkal is segítették. Így valósult meg a gyülekezet társadalmi szerepvállalása, amely példaértékű lehet a mi számunkra is.
További négy jellemző tulajdonsága volt a közösségnek:
- mindennap találkoztak – rendszeres kapcsolat;
- templomban / házanként – imaházban / házicsoportban;
- örömmel, tiszta szívvel – mentális egészségben éltek;
- dicsérve az Istent – éneklés, dicsőítés.
A közösség tagjai rendszeresen találkoztak az istentiszteleten, ugyanakkor családoknál is összejöttek és hitüket kisebb csoportokban gyakorolták. Felemelő olvasni az első keresztényekről, hogy életük teli volt örömmel és erkölcsi tisztaság jellemezte őket. Mai szóval úgy mondanánk: az első keresztények mentális egészségnek örvendtek, kiegyensúlyozott személyiségűek voltak - a bibliai tanításnak, a szeretet közösségnek és természetesen Isten áldásának köszönhetően. Éppen ezért hitüket Isten dicséretével fejezték ki; az akkori kor szokása szerint énekeik az ószövetségi zsoltárokon alapultak, melyek vigasztalták, bátorították, hálaadásra buzdították az első keresztényeket.
Végzetül pedig a két utolsó jellemző tulajdonság:
- „… kedvelte őket az egész nép.”
- „Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel.”
A gyülekezet társadalmilag elfogadott volt ebben az időszakban, bizonyára a gyülekezet életmódja, erkölcsisége miatt. Az emberek számára vonzó volt ez a közösség, melyet maga Isten is támogatott, hiszen a gyülekezet létszáma napról-napra növekedett, mindenféle különlegesebb evangélizációs stratégia nélkül. Az apostolok az igehirdetés szolgálatát végezték, a gyülekezeti tagok őszintén és hitelesen élték meg hitüket, Isten pedig megadta a lelki és létszámbeli növekedést.
A Magyar Apostoli Egyház részletes történetéről az apostoli.hu oldalon olvashatsz.
